A nyári bejelentés után többen kérdezték, hogy de miért? Miért indulok polgármesterjelöltként?
A válasz egyszerű: új helyzet van. A korábbi választások megosztottsága után Dunakeszin most először az ellenzéki pártok korábban sosem látott együttműködése alakult ki. Ennek részeként én kaptam bizalmat tőlük, hogy a helyi együttműködésük részese és vezetője legyek.
Ebben a helyzetben civilként, menedzserként, magyarként és dunakeszi lakosként, akit a választók többségét képviselő összes ellenzéki párt, Rónai Sándor, a városban élő EP képviselő, valamint minden korábbi ellenzéki országgyűlési képviselőjelölt, és a Márki-Zay Péter által vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalom is támogatni tud, félelmeim ellenére úgy döntöttem, élek a bizalmukkal.
Úgy döntöttem, hogy vállalom, mert rendszerváltás után 30 évvel nagyon nem jó irányba mennek a dolgaink. Se Dunakeszin, se az országban. Ha így megy tovább, akkor a fiatalok, a gyerekeink akarata ellenére feléljük a jövőjüket, miközben ők külföldre költöznek. Ha így megy tovább, akkor leszakadunk Európától, és báróknak, mágnásoknak, földes- és kegyelmes uraknak leszünk kiszolgáltatva. Ha így megy tovább, akkor újra egypártrendszer és állampárt lesz Magyarországon, pártemberek és kiskirályok irányítják Dunakeszit. Ha így megy tovább, akkor az elmúlt éveket egyszerűen nem fogjuk tudni megmagyarázni se gyerekeinknek, se unokáinknak, se önmagunknak.
10 év után változásra és új vezetőkre van szükség Dunakeszin.
A félelmeim ellenére döntöttem úgy, hogy vállalom. Félek a fogorvostól, de mégis elmegyek. Féltek a lengyel vagy francia ellenállók 1940-ben, de mégis vállalták, pedig sok reményük akkor nem lehetett. Most Dunakeszi kapott egy komoly esélyt, hogy visszaszerezzük az irányítást a város ügyei felett. Rajtam nem fog múlni, számítok a dunakesziek bizalmára!
Építsünk közösen egy élhetőbb Dunakeszit!